Új helyen - valaminek a kezdete...

2010 február 01-én azaz tegnap egy éve, hogy elbúcsúztam a Pentacolor Kft.-től.
Persze az élet nem áll(t) meg - a Pentacolor és a Hobbilabor is folytatta önálló tevékenységét tovább...

.

Üdvözlettel:
Léhner Csilla

...én kérek elnézést ;)

Szabóbaba - sok képpel

Hoztam pár fotót a katalógus címlapján látható szabóbabáról. Ez egy kirakati bábu volt valójában: egy műanyag test, elasztikus textilbevonattal.


Ilyen volt:
www.varoczi.hu




Pár nap munkákodás után pedig ilyen lett:

decoupage szabóbaba



(katt a képekre, lóméretben is feljönnek)

A műanyag alap tartóssá igen nehezen festhető, így a textilbevonatot a testen hagyva kezdtem alapozni az egészet. Hogy a szövet struktúrája ne látszódjon és viszonylag sima legyen a felület, több, mit két deciliter alapozót vittem a felületére. Érdemesebb testesebb alapozóval dolgozni (pl. gesso).

Az így kapott fehér alap már alkalmas volt a továbbdíszítésre.

Mindenféle bortni és egyéb rőfösboltos kellékkel a testhez és egy fűzőhöz illeszkedő vonalú részekre osztottam a felületet. Nem ragasztottam fel a szalagokat, csak próbálkoztam a helyes osztás kialakítására, majd ceruzával lágyan meghúztam az íveket.
Mikor már láttam, hogy kábé hogyan adja majd ki magát a festett ruha, az elhatárolt részeket külön-külön megfestettem, végül az egészet többször lekentem fényes lakkal, néhol a baba kapott aranyfényt is.

Legnagyobb dilemmát persze a mellrész okozott.
A borzalmas mennyiségű szalvétám közt is igen nehéz volt megtalálni azt a mintát, ami L alakú és megvan a tükörképe is.

Végül leltem egy rózsás szalvétát, aminek naná, hogy nem volt tükörképe.
Így már többször alkalmazott trükköt vetettem be: a baba jobb mellére tükrözve, azaz "színnel lefelé" ragasztottam fel a szalétát. Ami a szalvétatechnikában sokszor hátrány, most előny lett: a ragasztóval kellően és alaposan átitatott szalvéta teljesen átlátszó lesz és a motívum is szépen kirajzolódik!
Picit persze haloványabb az egyik minta így, de ha nem mondom, akkor senki sem veszi észre.


decoupage szabobaba


mannequin decoupage



A szalvéta felragasztása és a határolt területek megfestése után felragasztottam a bortnikat, azaz a díszes szegélyeket. A has felülete kapott egy páros légcsipkét. Még sosem dolgoztam ilyen nagy tárggyal, ezt nem lehet fektetgetni, ezért a ragasztás közel sem olyan egyszerű feladat.

Mikor felkerült az összes szalag, a hasi rész virágocskáira strasszköveket ragasztottam. Egy álló tárgy esetén ez is érdekes dolog :)

mannequin decoupage

A felragasztott bortnikat az ujjammal átsimogattam mindenféle fényes-aranyos pasztával, hogy ne legyenek olyan steril fehérek.

mannequin decoupage


A hátoldal ruha teljes hosszában kapott egy fűzhető pántot. Amikor a ragasztó kihűlt, bele is fűztem egy vékony organzaszalagot.

Hogy jobban ruhaszerű legyen a festett babám öltözéke, alulra körbekörbe rojtot ragasztottam.

mannequin decoupage

Iszonyat munka ám egy lyen babát elkészíteni: a száradási idők kivárása előtt ott a tervezgetés része is..., de ennek ellenére -azt hiszem- ennek a babának az elkészítését szerettem a legjobban az összes eddigi munkám közül. Ha egyszer egy ilyen munkára vetemedsz, hajrá, hidd el, igen jó móka!


Üdv.:
Léhner Csilla


ui.:
egy mellékes szál: mikor keresgettem a üzletekben a megfelelő alapot, nagyon megörültem ennek a viszonylag olcsó babának. Igenám, de elsőre látam, hogy ennek a darabnak durván S-es a mellmérete. Mondtam is a boltban rögtön, hogy jaj, ennek túl kicsi a melle - és eközben igen látványosan fogdostam a kezemmel a baba mellét.... Azt hiszem, ennyire meghökkent kifejezést még sosem kaptam vásárlás közben sehol az amúgy roppant készséges eladótól :)

Szutykos lábú angyalka

Ha késve is, de ahogy ígértem: apránként bemutatom a katalógusba készült tárgyak készítését.

Itt az első, egy nem kicsit giccses angyalka.

Hasonlóan fehéren kerültek hozzám:

antikolás



Antikolással egy hasonló fehér tárgynál nem csak régies hangulatot kapunk, hanem a maszatolás kiemeli a "szobor" apróbb részleteit is.

Az egyetlen fontos dolog talán a felület megvizsgálása: ha porózus, lyukacsos, kőszerű a felület, óvatosan essünk neki, mert a felületre kent antikolót nem tudjuk majd visszaszedni, hiszen az könnyen be is ivódhat a felületbe!
Ebben az esetben érdemes az egész felületet lelakkozni árnyalás előtt.

Az én angyalkám a kerámiához hasonló anyagból készült, mázatlan, de nem nedvszívó, így szépen vissza lehet törölni a felületéről az antikoló pasztát.

antikolás



Az efféle antikolás nem több, mint egy jó móka: semmiféle nagy rákészülést nem igényel. Szükséges két rongydarab, egy vékonyabb ecsetecset, antikoló paszta, és szükséges még a paszta oldószere is. Én terpentinnel dolgoztam.

A kisebb résekbe mélyedésekbe ecsettel tunkoltam bele a pasztát, a nagyobb felületen pedig az egyik ronggyal oszlattam szét a randa barna kenőcsöt. Ha világosabb barnítás a vágyunk, akkor bőségesen terpentinezett rongyra tegyünk nagyon kevés pasztát, és azzal törölgessük a tárgyat.

antikolás



Tehát kenegetni kezdtem a felületet, majd visszatöröltem a paszta nagy részét. Talán kicsit könnyebb a dolgunk akkor, ha részletenként felhordás után vissza is törölgetjük a pasztát: ha nem szárad rá, akkor könnyebb a visszaszedése.
Kicsit macerás volt a szűk résekbe tömni az antikolót, de egy olyan ecsettel dolgoztam, amit később már nem akartam rendeltetésszerűen használni. Ez a művelet ugyanis megöli az ecsetet.

Mikor egy részletet bekentem, a "felhordós" rongyom tiszta sarkával töröltem vissza, a másik sarkát pedig terpentinbe lógattam. Azért kell, azért jó két rongy, mert amikor az egész készen van, akkor a tisztán maradt rongyunkkal érdemes átsuvickolni az egészet. Noés ha a munka közben "megtelik" az egyik rongy, biztosan nehéz szutykos kézzel hirtelen tisztát kerítenünk...

Ha az antikoló felhordása és visszatörlése után sötétnek találod a tárgyat, akkor bőven terpentinezett ronggyal (terpentinbe mártott ecsettel) töröld vissza a barnított felületet.
Érdemes játszani az antikolóval: nem kell mindenhonnan az alapig visszaszedni a pasztát, mert a barna különböző árnyalatai jól mutatnak az eltérő felületen.

Amikor azt gondolod, hogy készen vagy, fordítsd felre az angyalt - biztosan akadni fog még világító hófehér felület!

Az antikolóak kell pár nap, míg teljesen kiszárad és nem lesz ragadós a felület. De annyira kiszárad, hogy nem szükséges a felület lelakkozása.

antikolás



Ha angyalkát antikolsz, érdemes az arcra kicsit több időt fordítani: egy hanyagul fenthagyott pasztaréteg horrorisztikus szemet ad, és a túúúl maszatos nózi is félreérthető lesz.
Arcot tehát mértékkel!

Az efféle antikolást (felhordás-visszatörlés) tudod alkalmazni minden hasonló felületen, de akár egy doboz öregbítésénél is! Egy izgalmas fazonú fadoboz esetén a lakkozás utáni antikolás sokszor látványosabb hatást ad, mint bármi más díszítés.

A terpentin nem egy emberbarát anyag, érdemes szellőztetni, és nem érdemes dohányozni munka közben. A használt rongyokat elvben ki kellene szárítani és csak aztán szabadna a szemetesbe dobni, mert begyulladhat! Én kis fecniket szoktam csak használni, azokat ki szoktam tenni a kerbe használat után egy befőttesüvegbe.

Az angyalkáról ennyit - a folytatásban hamarosan jönnek a katalógus repesztett tárgyai!

Üdv.:
Léhner Csilla

Álarcok, maszkok

Kezdhetném azzal, hogy boldog új évet - de ahogy nézem, már a Vízkeresztet is lekéstem...

Jelentem: igazoltam voltam távol! Készítem az új Pentárt katalógust, ebbe, és egy innovációs kiállításra is gyártottam mostanában tárgyakat - hóolvadás után lesz itt mit mutogatnom, az biztos!

Addig is egy kis olvasnivalót hoztam!

Már(még?) kapható a Veranda januári száma, amiben két oldalon keresztül olvashatsz mindenféle maszk és álarc készítéséről (tollas, csillámos, dekorgumis, csipkés, satöbbi)

Valahogy így:


farsangi maszk, farsangi álarc

De lehet, hogy itt jobban látszik:

maszkok, velencei álarcok

Tehát mindez a Veranda Magazin ehavi számában!



Aztán: hoztam egy kis előzetest az készülő katalógusból:



Ezek pedig a legújabb kedvencek, aminek leírását...hát, ez nem lesz egyszerű, de talán egyszer nekiveselkedem!

Ez egy szabóbaba, amin a csinos kis fűző csak festékkel, decoupage technikával és némi bortni felragasztásával készült



Ez pedig egy velencei maszkos egészalakos bábu (ami magasabb nálam):

velencei maszk-farsangi álarc

folyt.köv.

Léhner Csilla

MDF

A hobbitechnikában itthon kevésbé elterjedt anyagról szeretnék most kicsit mesélni.
Ez az anyag az MDF, ebből érkezett pár új fatermék a Pentába.

Az MDF finom rostokból préselt farostlemez (kábé).
Előnye a mi számunkra, hogy jól festhető, nem deformálódik, azaz nem fog díszítés után sem szétcsattanni az ebből készült tárgy. Hártánya, hogy kicsit nehezebb, mint egy rétegelt lemezből készült tárgy.
Nem szívja a nedvességet, ez jól jön, hiszen az első festés után nem szükséges visszacsiszolni a felületet, mert nem kunkorodnak fel rajta víztől megduzzadt szőrös szálkák.
Mivel jóval sötétebb, mint a rétegelt lemez, itt mindenképpen festeni kell az alapot, ha egy világos szalvétát szeretnél rátenni.

Az MDF anyag jól marható, ez azt jelenti, hogy a tárgyak pereme és éle vmi mintázatot kaphat gyártáskor. Ezt a mart szélt érdemes díszítés közben kiemelni.



Éa akkor konkrét példák a díszítésre:



Az első a konyhai eszköztartó, vagy egyszerűbben a fakanáltartó.
Előástam mármár közhelyesnek számító konyhai szalvétáimat, papírjaimat - és jól el is vetettem mindet.
Végül a díszítés roppant egyszerű módját választottam: lekentem az egészet sötétkékeslilás fesékkel (egy réteg elég volt), és ragasztópisztollyal ráragasztottam a konyhai vitrázsfüggönyöm maradékát. Most kivételesen nem maszatoltam össze a csipkét festékkel, hanem többször átkentem lakkal, hogy tisztítható legyen, mégiscsak a konyhába kerül majd... A lakk nemcsak megvédi, hanem egész felületén rögzíti is a csipkét az alaphoz.

Most jött a mart szél kiemelése: szárazecseteléssel nagyon kevés fehér festéket hordtam az élekre, majd a fakanáltartó kék tetejét is fehér festékkel lágyítottam.




Nekem nagyon tetszik ez a forma, jó volt díszíteni, de nem éltem még ki magam a fenti elkészítésével...
Ezért fogtam egy másik fakanáltartót, és fejreállítottam.



Olyan így, mint egy oszlopfő, valaminek a tartója. Nálam ez a valami most egy gyertya lett.



Mindenféle alapozás nélkül az egész felületet lekentem füstfólia ragasztóval, majd beborítottam aranyszínű pehellyel. Az egyik oldalára felragasztottam egy szalvétát, majd a négy oldalt és a tetejét finomvonalas lakkal megrepesztettem.
A repesztést umbra antikoló pasztával emeltem ki, és a mart szélre is kentem bőven a pasztából. A repesztett felületről és a szélekről sem töröltem vissza teljesen, így a gyertyatartó formáját jobban kihangsúlyozza az antikolás.












Egy jó nagy aranyszín gyertyát tettem az így kapott oszlopomra, és hogy ne látszódjon a nem teljesen sima alja, egy aranyszínű bortnit ragasztottam a gyertya alja köré.

A fejreállított fakanáltartóra kerülhet bumfordi angyalka, egyéb mécsestartó, de akár a legkisebb négyzetes üvegtányér is rákerülhet zselégyertyával vagy gyertyareszelékkel.

Ha nem is az eredeti alkalmazás ez, de nekem nagyon bejött! :)

Díszítettem még papírtörölköző tartót is.





Itt a sötét alapra egyfázisú repesztőlakkot tettem, majd foltosan fehér színű akrilfestéket kentem fel a felületre. A tartó felső részére rizspapírból tépett mintát ragasztottam. Figyelj a díszítéskor: a tartó egy részét a papírtekercs kitakarja majd!


Díszítettem konyhai fogast is, itt a sötét alapot összemaszatoltam fehér festékkel, majd alaposan kinyomkodott festékes szivaccsal mintát stencileztem a felületére.





Most a fűszertartók és a peremes doboz díszítésébe kezdtem.
Apropó, peremes doboz...Beletettem három dobozka teát, igencsak jól mutatnak benne, és bár ez a doboz nem rendelkezik a filtertartók osztott lapkájával, a teásdoboz tetejét levágva majd így is remekül szolgál teafilterek tárolására is!
Néz csak meg:




Szerintem érdemes megismerkedni az MDF tárgyakkal, anyaguk és formájuk új lehetőséget adnak a díszítésre!


Léhner Csilla

Hógolyó és textilszütyő


Gyerekeknek, vagy gyerekekkel készülhetnek a következő tárgyak: ha a ragasztgatás nem is, a hópasztával való maszatolás bizony kedvelt móka!



Olyan mintákat választottam, amit a bumfordi ujjacskák is könnyen körbe tudnak vágni. Itt rizspapírt használtam, ez nem szakad könnyen.


A szütyő belsejébe egy műanyag fóliát tettem, hogy az esetleg átcsorgó ragasztó ne kenje össze a másik oldalt. A textil díszítendő felületét lekentem textilre való decoupage ragasztólakkal.
Rásimítottam a mintát, majd fentről is átkentem a ragasztólakkal. Ezek a szütyők nem végzik szerintem sosem a mosógépben, de ha mosható textilt szeretnénk, akkor felragasztáskor a papír széleit és egész felületét nagyon gondosan ragasztózzuk be, és a ragasztólakk száradása után sütőpapíron keresztül alaposan vasaljuk át a mintát!



Szintén a fenti, egyszerűen körbevágható mintákat választottam a hógolyó készítéséhez is. Mivel itt a hópaszta végül minden mintamentes felületet lefed, nem kell pontosan körbevágni(tépni) a mintákat, ám a könnyű körbehatárolhatóság könnyebbé teszi a díszítést kisebbek számára is!

Decoupage ragasztólakkal lekentem a hurkapálcába szúrt polisztirolgömb felületét ott, ahova a mintát szántam. Felsimítottam rá a rizspapírból kivágott motívumot, majd fentről is lekentem az egészet decoupage ragasztólakkal. Igen, itt-ott gyűrődik, igen, itt-ott ráncos lesz a minta, de ez nem baj! Viszont jó vigyázni arra, hogy a gyűrődés, ami biztosan lesz majd, ne a figurák arcán fusson keresztül. Ezt én úgy érem el, hogy legelsőre a figurák fejét simítom a felületre, csak aztán a többi részletet.



Mikor a ragasztólakk megszárad, jöhet a behavazás: oda, ahova nem került minta, ecsettel vagy fagyis pálcikával hópasztát halmozunk. A hópaszta vakítóan fehér, durvaszemcsés paszta - remek anyag havas hatások utánzására. Csillogó havas felületünk lesz, ha száradása előtt csillámport szórunk rá.

A polisztirol gömb nem törik, nem is vészesen drága, ideális a már nagyon izgatott gyermekek téli időtöltéséhez.

Ám arra készüljünk fel, hogy ebből egy darab sohasem elég...


Léhner Csilla

Veranda Kreatív

Veranda Magazin




Már kapható az újságárusoknál, benzinkúton, vagy épp a Spar-ban is a Veranda november-decemberi száma, amelyben most két cikk is a karácsonyi díszítés kreatív témaköréhez kapcsolódik.
Olvasható az ezüstözés és a csipkézés is - nemcsak karácsonyfára való díszek készítését olvashatod, hanem tálcák és mécsestartó díszítéséhez is kaphatsz tippeket.




üdv.:
Léhner Csilla

Műkörmös doboz

Aki festékekkel dolgozik nap mint nap, bizony le kell mondjon a különleges körömdíszítésekről, hiszen a festék gyorsan maradandó nyomot hagy a körömlakkon.

Én mostanában mégsem mondtam le: eleinte gumikesztyűvel próbálkoztam, kevesebb, mint több sikerrel, aztán jött a gumiujj. Ez egy roppant vicces kis vacak, nem szorítja gúzsba az egész kezet, mint a kesztyű, ám használatával nem lesz gond a sarki közértbe kiugrani munka közben sem.
A helyi gyógyszertárban hat forintért adják, ez önmagában is semmiség, nopláne, ha figyelembe veszem, mennyit is költök mostanában a karmaimra.
Megállni képtelenség: minden boltban rámvigyorog egy sosemlátott színű körömlakk, vagy egy otthagyhatatlan körömmatrica... (ismerős?!)

...és persze egyre csak gyűltek, gyűltek a matricák és egyéb körömdíszek, strasszkövek, kagylóreszelékek..., kimondottan megörültem, amikor a Pentában ráleltem a festéktertó dobozra.



műkörmös decoupage doboz

Biztosan tévedés a neve, elsőre rögtön láttam, ez bizony műkörmös doboz! Pont elférnek benne a díszeim, még azok a kis kerek tégelyek is, amikben a körömdíszeket árulják - áttekinthetően, rendezetten.
Oké, a körömlakk nem fér bele, de így lesz jó alkalom legalább egy másik doboz készítésére is!

Ami még egyből feltűnő, ha ezt a dobozt megnézed, az az, hogy hatalmas felülete van (40x24), ami igen ritka nagy díszíthető felületet ad.
A hirtelen jött lehetőség kicsit meg is viccelt: alig tudtam kiválasztani, mit is tegyek rá!

Végül egy decoupage papírt választottam.

műkörmös decoupage doboz

A készítés roppant egyszerű volt:
Lefestettem fehérre az egész dobozt. A fiókokat egy festékes szivaccsal csak áttöröltem, nem volt ám türelmem precízen festegetni a rekeszeket.

Aztán az egész doboz egy laza világoslila festést kapott. Szivaccsal foltoztam a dobozomat, néhol fehér festéket is nyomkodtam a felületre. Felragasztottam a körbevágott papírt is.
A papír környékét lassítóval elkevert olíva és bordó festék keverékével nagyon kicsit árnyaltam, így a minta picit jobban beleolvad a hátterébe.

A festék száradásainak külön szakaszai vannak - amikor már éppen érintésszáraz, még könnyen felhorzsolható a festékréteg.
Ezt használtam ki, és teljes száradás előtt (tehát nem másnap!), amikor a festék már nem maszatolható el ujjal, nekiestem az egész doboznak egy csiszolószivaccsal.

Nem óvatoskodtam, a széleit, hogy jobban kiemeljem, drasztikusabban csiszoltam vissza.

Ugyanígy koptattam vissza a fiókokat is. Az éleknél erősebben, az egész felületen meg csak éppenhogy.


múkörmös decoupage doboz



műkörmös decoupage doboz

Nem kerültem ki a papírt sem, az és annak közvetlen környéke sem úszta meg a visszacsiszolást


műkörmös decoupage doboz


műkörmös decoupage doboz

Végül a doboz felületét lelakkoztam matt lakkal, hogy biztosan egyenletes legyen a fényvisszaverődés.

műkörmös decoupage doboz

..tehát nekem most ebben vannak a körömdíszítéshez szükséges vackaim.
Díszítése kellemes időtöltés volt, és külön öröm, hogy nem egy haszontalan lom készült.

Vagy....vagy lehet, hogy a körömfestés eleve haszontalan?!
Hmm...



Léhner Csilla




Kölyök-tegola

Tavaly üvegtálon sziklakert, idén falapon kistegola volt a Kölyök Mária napra készített ajándéka
Az üvegtálas kertbe sziklakerti növények kerültek, most a falap miatt csak moha.




A készítése még egy kisgyerek számára is egyszerű volt.

A cserép először simán vizes ecsettel át lett simogatva - ez a nagyon nedvszívó terrakotta felületet telíti annyira nedvességgel, hogy később a festékkel könnyebben lehessen dolgozni. Rögtön a bevizezés után fehér akrilréteget kapott a cserép.

A festést az én ecsetemmel kezdte a Kölyök, de gyorsan áttért egy darab szivacsra, jobban és egyenletesebben tudott azzal festeni.
Száradás után a ragasztólakk következett, majd abba, most előnedvesítés nélkül belesimította a papírt.
A rizspapír nem érzékeny, a kis bumfordi ujjak is gond nélkül dolgoznak vele.
Fentről is kapott egy ragasztólakkos réteget a papír, majd félretoltuk száradni.

Innen kevésbé volt egyszerű az eset...
Felnőttként nekem már megszokott a stilizálás, ám a Kölyök sorra elhajtott a segítőszándékú gondolataimmal együtt!
Ő inkább realisztikusan, mint egy terepasztal szerette volna tovaépíteni a világítótorony környezetét. Így lettek bokrok, amik kicsit kitakarják a tengert, lettek nagy sziklák, amik a bejárat mellett állnak, és lett sétány, apró kövekkel körbeszórva.
Abban mindvégig biztos voltam, hogyha ráerőltetek bármi felnőttes dolgot, akkor vagy hangosan utálni fogja, vagy szomorúan adja oda...

Így viszont lett egy vigyorgó, elégedett gyerekem.

A ragasztásokat csak "felügyelni" kellett, mivel már megismerte tavaly a ragpisztoly okozta meleg helyzetek előfordulási lehetőségeit. Ragasztgatott, méricskélt, majd rakosgatott - nagyon élvezte.

Biztosan fog még készíteni hasonló kicsi tegolákat.
A prototípus után tudjuk, még egy falap is elvisel egy valódi, erdőben szedett mohát, de ha más nem, kedvencem a tyllandsia is szép élő dísze lehet még egy ekkorka cserépnek is!





És, ha a világítótorony nem is aktuális már, itt több papírt is találsz, ami remek lehet kis tegola díszítéséhez!



Jó mókát!
Léhner Csilla

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html